Összeér a szívünk és együtt tanulunk keresni. A komoly kérdésre, hogy hogyan szoktál keresni pl. otthon, nagyon komoly válasz érkezett: „Megkérem anyukámat!”
A gyerekek őszintén beszéltek arról, segítenek-e társuknak, ha az a folyosón elesik és mások kinevetik; vesznek-e a padon hagyott cukorból, ha senki sem látja; puskáznak-e ha a tanár bármi miatt kilép az ajtón dolgozatírás közben; elvesznek-e abból a szendvicsből ami nem jár….. nyíltak, tiszták, őszinték. Így könnyű őket arra az útra vezetni, ami a nekünk kijelölt egyetlen lehetséges út.
És hogy miért annyira összetartó a csapat? A sokak által ismert kérdésre, miszerint, ha a barátod a kútba ugrik, utána ugrasz-e? Az egyöntetű, termet betöltő válasz: „Igeeeeeeeeeeeeeeeeen!”
